Közben offline életem felgyorsulni látszik. Előkerült benne néhány régi ismerős. Jól elvagyok, elterelődik a figyelmem mindenről, de leginkább Benőről. Minden nap van valami esemény, tollas, tangó, csajbuli, lakótárs beköltözés, koncert, ez, az, amaz. Komoly az addikció.…

Jaj, olyan szerencsétlenül megy ez a dolog neked, Drága. (Side note: Drágáról tudni kell, hogy nem túl bőbeszédű, elég kapkodó és nem is nagyon szellemes, de azt gondoltam, amíg Benő felgyógyul, esetleg lecsekkolom.) Mi az, hogy az Astoria-n találkozzunk? Mégis hol, édesem? Azért…

Nem hiszem el, hogy ez történik. Idegbeteg üzemmódra váltottam. Legszívesebben felhívnám, és kiosztanám! Benő pontosan azt műveli, ami miatt eltiport még az elején egy mondattal. Ez biztos valami vicc. Értem én, hogy ennyi idő távollét után nem egy vadidegen az első, akit látni…

Éreztem én végig, hogy megéri kivárni. Benő odatette! Egy mondattal szíven talált. Nagyon érzi, nagyon adja! Igen, egy dög vagyok, jól sejted. Nyíltsisakos lesz. Nem kell majd megjátszani magunkat, nem kell szépíteni, mert azt akarjuk kapni, amit az elmúlt 2 hónapban írásban…