29. nap
2012.02.18. 09:44
Mindenféle új levelek esnek be egymás után. Ma is 3. De mindegyik olyan rövid és semmit mondó, hogy nem akarok vele foglalkozni. Inkább arra vágyom, hogy valaki foglalkozzon velem. De ne úgy, hogy megsimizi a buksim, mert nem 5 éves vagyok és nem bibis a térdem. Inkább szüntesse meg a kontakthibát a hangszórón, mert egy mozdulattal meg tudja oldani. Persze én is megtudnám, kivágom az ablakon. De az nem elegáns.
Van egy felvetés: „Kell a jó? Nem. Kell a rossz? Kell”. Ez különösen igaz, ha pasikról van szó. Legyen egy kis dög benned, hogy el tudd viselni azt a sok dögöt, ami bennem van. Ha tündi-bündi vagy, egy perc alatt váglak zsebre és még meg is sértődsz, mert a lelkedbe gázolok, persze jogosan teszed. Pedig nem bántani akarlak, csak nem tudok mit kezdeni a sok kedvességgel. Azt akarom, hogy te mondd meg a frankót, de közben tudom, hogy olyan erős a személyiségem, hogy nem fog menni. Paradoxon. És igen, a következő próbálkozónak annyi esélye van, mint egy sünnek egy 6 sávos autópályán. Legyél bátor süni, mert én vagyok a legmocskosabb rohadék az egész zodiákusban! Az is jó lenne, ha én lennék oda érted, és nem fordítva. Vagy ha már odavagy, ne lássam minden kis rezdüléseden, hogy így van, mert attól nyeregben érzem magam, és nem akarok küzdeni érted, mert tudom, hogy már az enyém vagy rég.
Benővel kapcsolatban azt érzem, ő bátor süni lenne. De kell még egy kis idő, mire ez bebizonyosodik. Rizling inkább a buksimat simizné, én meg agyvérzést kapnék szép csendesen. Mucikám tökéletes. De a tökéletes unalmas. Persze a tökéletest is ki lehet zökkenteni néha.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.