Kedd. Ilyenkor gyűlés a csajokkal. Azonnal felvetem a témát. „Te, figyu mááá’, az van, hogy ez a pasi, meg te, meg emailt írnék.” Bízom benned, menjen – hangzik a válasz. Semmi tétlenkedés, megy a levél. Teljes idiótának érzem magam, hogy Elgondolkodtató vajon azt fogja-e hinni, egy megkeseredett pszicho vagyok, vagy csak simán nem normális. Mindegy, menjen, ha már így belelkesültem, max lesz egy jó napja és röhög rajta egyet. Alig, hogy elküldöm, bejelentkezik, megnéz engem 3szor...?? (Side note: azt hiszem, nekem nem tud írni, hogy ez biztos legyen, a saját elérhetőségem még véletlenül se’ adtam meg.) Biztos kereste az pszicho vonásokat.

Amíg távol voltam, zajlott az élet, megint van néhány üzenet, meg instant „izé”. Vegyük sorban. Egymondatos levél - a továbbiakban csak így fogom emlegetni - megszólítás, köszönés, egyéb formaságok teljes hiánya, csak úgy bele a közepébe. Odatette. Elég jól, meg kell hagyni. Csekkolom, ma regisztrált. Na, gondoltam, ő most biztos a fél világnak írni fog, de legalább veszi a fáradságot és az az 1 mondat személyre van szabva. Reagálok egy hasonlóan frappánsat, persze ugyanúgy semmi formaság. 

Neki nem is adok nevet, sajnos nem érte el a szintet. Annyi volt a levélben a helyesírási hiba (pedig csak 3 sorra futotta), hogy nem értettem mit akar mondani, vagy kérdezni, vagy egyáltalán. Nevet azért nem kap, mert arra sem voltam hajlandó, hogy megnézzem ki az. Ez válasz nélkül fog törlődni a profilomból 180 nap múlva. Sajnálom, de ’So be it’. 

Üdítő fordulat. Neve legyen Vincent Cassel. Kerek levél, vette a fáradságot, beletett néhány remek élcet, megadta a privát emailjét. Ezt már szeretem. Tudnak ezek a pasik, ha akarnak! Na, azért annyira még ne lelkesedjen senki, hogy azt gondolja megtaláltam. Mindenesetre, 2 nap után már ez is elég üdvözítő. Meg kell emészteni, jól meg kell nézni, nagyon sok mindent kell elolvasni, mert nem spórolt a betűvel, de itt nem aggódom, hogy nem tudok majd mibe kapaszkodni, mikor válaszolok. Mert nyilván fogok.

Másik anonymus. Annyira kiráz a hideg ettől a „Szimpatikus vagy” dumától. Nem is érdemel több szót, megint jön a 180 nap effekt. Sorry.

Ja, el ne felejtsem! Benő visszaírt. Neki kellett megadnom a privát címem, mert nem elvakult páratlan. Pár rövid sor, jó a stílus, bár kicsit idegesít, hogy se ékezet, se nagybetű. Mindegy, biztos valami vályogkuckóban nyomja gyertyafénynél. Küldjek képet, mert azt se’ tudja megnézni. Jaj, édesem, de körülményes vagy! Mindegy, jól bevált Facebook profil kép már megy is. Azon legalább valóban úgy nézek ki, mint egyébként. Meglátjuk.

Hogy a szemem kifolyik, az nem kérdés. Bent is, itthon is nyomatni a monitor kukkolást elég stresszes. Már nem is megy, csak szemüvegben non-stop. El is aludtam benne. Na, remek, még jó, hogy nem lett semmi baja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.