Hú, de beindultatok. Hirtelen mindenkinek eszébe jutottam. Mucikám, Benő, Rizling, és két új levél az oldalon. Olyan, mintha tudnák, hogy mikor nem érek rá.

Mucikám, most megint mi történt? Egy magányos kérdőjel? Mire fel? Tudom, olvasol, de akkor is. Ha kérdeznél valamit, kérdezz. Erre mit mondjak?

Benő, ideje lenne már, ha itt lennél, mert nem tudok mit írni. Mindent megbeszéltünk, megvoltak a kötelező körök, most már akarlak látni élőben, hangot akarok a szöveghez. Nem szaladok el, ígérem, csak ne egy ilyen felületen kelljen már veled „beszélgetni”! Egyre rövidebben tudom csak elmondani, amit szeretnék. 2 hét, túlélem valahogy.

Rizling, még emailben is átjön, hogy simized a buksim. Cuki vagy, csak az a baj, hogy én nem. Csak azt tudnám, miből tudja kivétel nélkül mindenki, hogy szenvedélyes vagyok? Valóban így van, de ez a leveleimből honnan jön le? Annyira visszafogom magam, hogy ennél jobban már nem tudom, mégis mindenkinek ez a benyomása. Mi lesz, ha élőben megláttok?

Lessük meg a két új delikvenst. Semmi tárgy. Igen, ez valóban nehezen megy, hisz mi lenne a tárgy, ha a levél is csak 2 sor? Helyes vagyok. Rajtad meg egy számmal kisebb a farmer, de ezt csak nem írhatom meg. Hagyjuk is, nem kell mindent megírni mindenkinek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.