Ilyenkor mindig az az érzésem, hogy most vége. Mindenki megszűnt létezni, mindenki érdektelen. Még csak 2 hét telt el, túl egy találkozáson és számtalan levélen. Kicsit össze kell szedni a gondolataimat. Kivel, hol tartunk, miből, mi lehet.

Casanovával nincs sok gond, leépítgetni szándékoztam, de megtette ő maga helyettem. Nem is értem, miért akart a barátom lenni Facebookon? Nem vagyunk olyan viszonyban. Nagyon nem. Beach Boy; mikor kezdtünk volna belejönni, eltűnt. Nem írom le még teljesen, biztos megvan rá az oka. Kivárás. Rizling... jaj, jaj. Nagyon nem tudom. Túl érzékeny a lelke, én meg nem vagyok egy szofisztikált valaki. Azt hiszem már említettem, lassan, de biztosan le kell gyalulni, de közben azért levelezek vele, mert nem tudom eldönteni. Ellenben Benő nagyon, nagyon izgatja a fantáziámat. Olyan sok mindent gondolok vele kapcsolatban. Közben azért fenntartásokkal kezelem. Majd kialakul. Vagy nem. Végülis ez a két opció van csak.

Előveszek inkább egy kis etológiát. Az majd eltereli a gondolataimat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.