Alig aludtam. Még álmomban is dolgozom, ez már beteges. Sürgősen ki kell pihenni magam és kell egy délig alvós, semmittevős, shoppingolós hétvége, mert lemerül az elem és a torkom is fáj. Nem lehetek gyenge láncszem.

Jaj, de megijedtem. Mi ez? Benő? Na, de ezt hogy? Azt hittem a harmadik világban áram sincs, most meg hirtelen még a chat is megy? Jaj, de édi vagy! Nem, nem érek rá, de neked bármikor! Mondd, írd, pötyögj be néhány kedves szót. Úgyis megállt körülöttem az élet most, hogy így megjelentél. Éppen tegnap tudatosult bennem, hogy regisztrációm első napja óta levelezünk. Vagy én vagyok kitartó, vagy te unatkozol nagyon ott. Igen, itt borzalmas idő van, ott meg jó meleg, szívesebben lennék én is ott, elhiheted. És még levelet is írsz. Hát, Benő, lekötelezel. Pedig, amit hajnalban összecsaptam neked gyorsan, abban igazán kijött a skorpió énem (már megint). De te úgyis tudod kezelni (még mindig), mint a mellékelt ábra is mutatja.

És megint elkezdődött az elengedés fázisa. Nem bírom én ezt idegekkel. Mucikámat kiírom a történetből, most végleg. Nem értjük egymást, ez van. Nem lehet minden tökéletes, nincs mindenen cukormáz. Nem kell ez az érzelmi hullámvasutazás, mert kikészülök tőle.

Elmegyek, megemésztem és nem hallotok felőlem egy hétig…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.