És igen! Hosszas szervezés, elem, kábel, miegymás, de végre megszületett. Van rólam egészalakos fénykép! Ezúton szeretném kifejezni hálámat a kedves közreműködőnek. Nehéz volt megállni folyamatos röhögés nélkül - nem csak nekünk -, ahogy kommandóztunk az épületben, de megérte.

Miért van az, hogy amikor én ráérek, akkor senki sem, és mikor én nem, akkor meg mindenki? Ma is azt vártam egész nap, hogy történjen már végre valami. Aztán történt.

Benő olyan rövidre vette mostanában. Persze megértem, ha minden nap ugyanaz van, akkor azt nehéz cifrázni. Örüljek, hogy egyáltalán ír. Örülök is. De hol van még a megérkezés? Addig még kell egy párat aludni. Nagyon kíváncsi vagyok. Olyan jó megtudni azt, hogy valakinek milyen a hangja, hogy mozog, hogy ügyetlenkedik. Ez is hozzátartozik. Azt mondják, az első 5 másodpercben úgyis eldől minden, mikor odaérsz, kezet fogtok, bemutatkoztok – persze a saját nevedre figyelsz és az övét nem érted – végigmér. Van ebben valami. Olyan sok információ zúdul rád az első 5 másodpercben, hogy én ilyenkor kicsit meg is akadok.

Rizling, kedves Rizling. Nem tudlak hova tenni. Analizálgat. Milyen alapon? Látott már élőben? Hallotta már egyetlen szavamat is kimondva? Nem. Akkor? Nem értem. Közben azért végtelenül kedves és nem tapintatlan. De továbbra is nagyon, nagyon sok nekem az érzelem.

Ja, Futrinka befejeződött. Összeszedtem magam és megírtam, hogy nem írok.

Ha már egyszer értesítenek engem is, szemlézek egyet. Közben azt is észreveszem, hogy én már egy csomó embernek a kedvence vagyok. Na, mi a szösz? De még egy sort sem írtatok. Akkor ez most mi? Hú, ezt már sokkal hamarabb el kellett volna kezdeni. Mármint a szemlét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.