Itthon csend és nyugalom. Nincs jelen semmilyen off-line szereplő, sem közreműködő, jómagam agyalok egyedül a kanapén az élet nagy dolgairól. Az a jó az egyedüllétben, hogy este 9-kor is nekiállhatok csokis süti sütni, ha épp ahhoz van kedvem. Pszichomókus holnapra van bevésve a naptárba. Vegyes érzéseim vannak. Egyrészt nagyon érdekes és hasonló hozzám, talán ezért értjük meg egymást jól, másrészt viszont kicsit fura. Ha valakivel találkozol, azt nem aznap délután hívod fel, hogy egy óra múlva jó neked, ha neki is. Ez nem menő. Így hogy tervezzek előre? Sebaj, holnap lesz második esélyed, és remélem, nem szúrod el, vagy szúrom el én.

És lemondott. Sebaj, azt mondja jó benyomást akar kelteni és azt ma nem tud. Akkor legyen egy másik nap, csak aztán addig nehogy megunjam a várakozást. Kémikussal olyan nehezen tudok levelezni, mintha a fogamat húznák. Alig tudom rávenni magam egy szolid 8 sorosra. Jesszus, mi lesz, ha majd találkozni akar, és nem tudok vele beszélgetni sem, mert elunom az életem, vagy lejár a személyim, mire összejön egy rövid párbeszéd?

Helyette itt van Kopernikusz. Vele aztán csak úgy hasít a betű. Válik. Hm…Nem jelent ez semmit sem az égvilágon. Honnan tudod, hogy mi az oka? Vagy, hogy ki az oka? Nem tulajdonítok ennek semmilyen jelentőséget, amit díjaznak is a levél másik végén. Miért kéne ezen fennakadnom? Én sem vagyok szent. Épp szervezem az off-line szereplők átmeneti idecuccolását. Khm…Ne feszegessük, mindenkinek jobb lesz úgy, majd ha érdemi előrelépés történik, akkor megint szentelek neki(k) 3 rövidke gondolatot.

Érdekes, hogy nekem nem elég egy találkozás a döntéshez, de kettő után meg azt érzem, hogy hagyjuk inkább egymást békén. Lehet, hogy gyorsan túl akarok lenni az egészen? Nem tudom, de Pszichomókus nem keltett jobb benyomást, viszont rosszabbat sem. Közös megegyezéssel elválnak útjaink. Kémikus barátunk találkozót emleget, de a naptáram már nagyon tele van minden mással. Business as usual. Hihetetlen vagyok, elérhetetlen vagyok, néha azt gondolom, egy idióta vagyok.

Kopernikusz annyira lelkes lett, közben meg attól tart, hogy majd megharagszom. Miért haragudnék? Ezért vagyunk itt, hogy kérdezz. Majd ha olyat kérdezel, ami nem „comme il faut”, azt úgyis tudni fogod abból, amit válaszolok. Inkább találkozzunk. Na ez már beszéd! Rövid telefonos egyeztetés. Felmerül bennem, hogy igaza van abban, hogy valószínűleg nem kellene minden jött-mentnek megadnom a számom, de csak vagyunk már annyira felnőttek, hogy nem fognak zaklatni az éjszaka közepén. Az csak a kiváltságosoknak van megengedve, hogy éjjel 3-kor is felhívjanak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.