27. nap
2012.02.16. 09:45
Érdekes dolgok történnek. Mucikám heti rendszerességgel sokkol valamivel. Ma sms jött. Mégis akar látni. De iziben, még ma. Csodálkozom, azok után, amit műveltem vele. Azt mondják a csajok, ne legyek olyan, mint szoktam. De akkor milyen legyek? Nem tudok más lenni. Én már egyszer feladtam, ne akarjál már látni most megint. Nincs sok kedvem. Szakad a hó, -10C van, amúgy is hulla vagyok. Összeszedem magam, legyen. Fussunk neki még egyszer. Úgyis volt annyi jel, meg annyi „véletlen”, hogy akár még valami értelmes is lehet belőle.
És még el is késik. Hibáztál, de most 1:1. Bár ez a halálom, mindegy kiről van szó. Tiszteljük egymás idejét, meg azt, hogy vékony a kabátom, és rövid utakra van kalibrálva. Sebaj, túlélem. De jó! Mégis megérte kimozdulni ebben a farkasordító hidegben. Elmúlt a fura érzésem, ami a 8. nap óta volt. Már semmi nem fura. Inkább olyan, mintha mindig is ismertem volna. Ahhoz képes, hogy el sem akartam indulni, ott ültem 2 órát megint.
Kép nélküli barátunk ugyan olvasta, amit tegnap írtam neki, de azt hiszem nem tudott vele mit kezdeni, mert nem jött semmi reakció. Hát igen, ha valaki ctrl+c, ctrl+v-ből él, én eléggé sokkoló lehetek számára. Tőlem nem lehet megkérdezni, hogy „És, mi a kedvenc kajád?”. Az hozzám elég kevéske. Nem gond, legalább nem kell nevet kitalálni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
almodovar 2012.02.16. 19:23:05
Ha mond ez neked valamit.
