Mi megy itt, te jó ég! Ma eljutottam oda, hogy nyomtam egy keresés gombot megint. Eddig csak válaszolgattam szépen, szorgosan, de rájöttem, hogy talán szétnézhetnék megint. És íme, az eredmény.

Javaslom, tegyél fel képet, mert a sétapálcát tartó idegen, aki amúgy is háttal áll „by default” nem sokat árul el, és hidd el, mindenki a kép alapján dönti el, hogy ír-e neked levelet. Mindegy ki mit mond, mindenki a képre kíváncsi, lehetsz te bármilyen megnyerő írásban.

Hoppácska! Rémlett nekem, hogy valamiért már a múltkor sem néztelek meg. De most, hogy így idekattintottam, egyből beugrott, hogy mi volt az oka, de már nem tudom visszacsinálni. Te nálunk dolgoztál! Minden nap találkoztunk a liftben. Remélem, én nem hagytam ekkora nyomot benned, mert akkor ciki van. 

Jaj, de furfangos! Emlékszünk még Kispajtásra? (Side note: indiszkrét levél a 7. napon, majd folytatás a 10. napon) Itt van még, kétszer is, csak hogy biztos legyen. Akkor miért kell nekem beszámolni bármiről is? Te már voltál itt, akkor mit ködösítesz? Inkább te mesélj nekem. Vagyis dehogyis! Ne kommunikáljunk inkább, az a biztos.

Persze, ez a H&M katalógus modell nyilvánvalóan te vagy kisapám. Én meg Victoria’s Secret modell vagyok másodállásban, csak nagyon jól titkolom. Aki ilyen képpel vakít, az mégis mire számít? És még a bemutatkozása is olyan, hogy tisztán látszik, teljesen beleélte magát a szerepbe.

Bátor vagy barátom! Házas. Akkor mit keresel itt? Ja, most látom, írod, hogy komoly kapcsolatot. Szerintem a házasság elég komoly kapcsolat, de te tudod. Persze ha az érdekek találkoznak, nincs ezzel gond. Bár én nem vagyok ez a típus…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.