Benő, Rizling eközben folyamatban, de megint itt egy vadiúj. Hm...ne már! Pedig jó a leveled, úgy „beszélsz”, mint én. Érdekes a saját fordulataidat visszaolvasni valakitől, akit még soha nem láttál. Valójában nem is akarom. De olyan érdekes. Válasz lesz, neve nem hiszem, hogy lesz.

Kedves Benő, kicsit előreszaladtál, nem? Hogy én menjek ki oda? Minek? 3 hét múlva jössz ide, én meg amúgy sem vágyom a harmadik világba, sorry. De tulajdonképpen valahol igaza van, itt hideg van, ott nincs. Viszont ha én ott lennék, neked még annyi nyugalmad sem lenne, amennyit így találsz nagy nehezen. Be nem áll a szám, velem sokat kell foglalkozni. Ha kutya lennék, biztos vizsla. Persze engem nem kell annyit sétáltatni. 

Rájöttem mi a baj velem. Nagyon sokat várok el. Barátnőm szerint, „...azért fel kell kötni a gatyát hozzád”. Persze, de mi ezzel a baj? Ha a hátralévő életedet akarod leélni valakivel, akkor engedtessék meg nekem, hogy magasan legyen a léc. Igen, azt meg kell ugrani, anélkül nem megyünk sehova. Volt már élő ember a földön, akinek sikerült, tehát nem mission impossible.

Csak ne legyen az, hogy én hordom a nadrágot, mert az egyedül is megy. Mondd meg te, hogy mi az irány, de ne úgy, hogy rámerőszakolod, hanem találd meg a középutat. Ez nehéz. Nagyon nehéz belátom. De ha okos vagy, menni fog, tudom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.