Végre itt a tavasz! Ilyenkor mindig mehetnékem támad, szerencsére van hozzá cinkostárs is, úgyhogy felkerekedünk. Napszemcsi fel, télikabát, csizma le, irány a vidék. Jó lenne valami vályogház előtt ücsörögni egy piros-fehér kockás terítős asztalnál, ahol ugrál körülöttem egy vizsla, és fúja a hajam a szél, meg hullámzik valami sós víz a háttérben. Ilyesmiről próbáltam levelezgetni a következő jelölttel is, de még csak válaszra sem méltatott. Most érzem, hogy ez mennyire zavaró lehet, de azért nem megyek vissza, mondjuk egészen Kis Mackóig, (Side note: nyilván senki nem is emlékszik már rá, valahol az 1. és 3. nap között bukkant fel, bennem is csak homályosan sejlik fel, nem is tudom, most hirtelen honnan jutott eszembe) és nem válaszolok minden levelemre.

Mint ahogy engem sem méltat válaszra Benő sem. De megmondtam, nincs hiszti. Idegbetegség van. Egy dolgot jegyeznék meg, aztán engedem, hadd menjen. Még ő volt megsértve, hogy nem írok neki 2 teljes napig? Még ő ment át egy buldózerrel az én kis érzékeny lelkemen? Tényleg? Ezt most komolyan csinálod? Azt hiszem, annyit azért megérdemelnék, hogy „Köszi, de mégsem, de azért jó fej vagy, hogy 2 hónapig nyomtad a rizsát emailben, mert baromira untam magam a harmadik világban.” Mindegy. Van egyéb dolgom is, mint ezen idegeskedni.

Vigaszágon befutott a Behajtó. Semmilyen hatással nincs rám, nem is tudom, mit akarok vele kezdeni, de azért pötyögök. Annyira hangoztatja, hogy a személyes találkozás milyen meghatározó, meg akkor dől el minden, mert ő nem szeret levelezni, meg egyébként is, és a szem a lélek tükre, bla, bla, bla. Akkor hívjál már el egy kávéra! Mindent nekem kell csinálni? De utálom az ilyet. Szedd már össze magad, aztán essünk túl rajta, nem akarok hozzád költözni, csak egy órát beszélgetni veled élőben. Ha sokáig hezitálsz, offline életem szereplői betöltik a helyed. (Side note: ezt már emlegettem, és bár nem akartam belekeverni őket a történetbe, mert nem róluk szól, de ha már ennyit utalgatok rájuk, 3 mondatot megérnek. Ketten vannak ők, az offline szereplők. Mindketten egyet akarnak, néha velem lenni, néha meg inkább nélkülem. Az érzés kölcsönös, csak azt tudnám, honnan keveredtek éppen most ide?)

Rájöttem, hogy hogyan kell úgy keresni, hogy csak azokat lássam, aki egészen frissek az oldalon. Igen, tudom, zseni vagyok, ez van. Addig nézegettem, míg megint kedvenc lettem. Nem bírtam megállni és most megkérdeztem, mert azt éreztem, hogy vele megtehetem. És úgy is lett. Pszichomókussal nagyon egy hullámhosszon vagyunk, van sok közös pont, nem kell görcsölni, hogy kérdeznem kell, vagy hogy majd nem tudok mit írni.

Közben Behajtó továbbra is sejtelmesen akarna találkozni, nem bírom tovább, előirányozom a hétvégét. Meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.