Kitört a 4 napos hétvége. Tervek nélkül vetem bele magam, leszámítva a keddi randit Kopernikusszal. Fura, hogy valaki végre előre megtervezi, hogy mit fogunk csinálni, és nem nekem kell ötletekkel előállni a helyszínt és a programot illetően. Ez tetszik. Meg ő is tetszik. Megint kezdem túllelkesedni. Ebből eddig mindig baj lett.

Megfordult a fejemben, hogy hagyom az egészet. Kiradírozom magam az oldalról, mert mostanra már elegem lett. De ott motoszkál a fejemben a kisördög, hogy de akkor mi értelme volt? Majd visszagondolok az 1. napra és rájövök, hogy nem úgy indultam én ennek neki, hogy férjhez megyek de iziben. Ettől megnyugszom. Majd lesz valami, olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy.

Kivételesen a csajokkal nekiindultunk az éjszakának. Megint képbe jött egy off-line szereplő, ez most teljesen új, és nagyjából az első percben kiszúrtam. Addig nézegettem diszkréten, míg odajött. Konstatálom, hogy még működik az „egy nézéssel szólítassuk le magunkat” varázs. Mi van velem? Mostanában csak zenészekkel tudom magam felszedetni? Mindegy, cuki vagy, csak kár, hogy nem vagy 5 évvel idősebb. Úgy hagyott ott egy óvatlan mondat után, mint még soha senki, de lássuk be, megint kegyetlen voltam, nem is érdemlek mást.

Vattacukor, virsli, mustár, sör, fagyi, jégkrém, nyár illat, kavicsok a cipőmben. Kopernikusz megint kitett magáért. Nekem meg be nem áll a szám. Nagyjából már csak azt nem tudja, hogy mi volt a jelem az oviban. Pedig én szoktam ezt csinálni, hogy csak hallgatok, megfigyelek, levonom a konzekvenciát. Jó a megfigyelés, nem vagyok egy szende kislány, nem kell engem félteni, odamondok én gond nélkül bárkinek bármit. Úgy érzem magam, mintha mindegy lenne, hogy most mit mondok, mert már nyert ügyem van. Jelzem nagyjából neked is. Igen, találkozzunk még, aztán majd kiderül, hogy hosszabb távon is bírod-e a kritikát.

Levelek jönnek, de már nem is foglalkozom semmivel. Van még egy röpke hetem, aztán ez a fejezet is lezárul az életemben. Nem tudom, hogy lesz-e nagy konklúzió vagy boldog vég, de ha másért nem, a sok remekül megfogalmazott odaszúrásért megérte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.