Oda jutottam, hogy a lakás egy világháborús csatamezőre hajazott leginkább. Napközben minden idegszálam megfeszülve, mert annyi meló volt, hogy azt sem tudtam mihez kezdjek, ezért nem kezdtem semmihez. Ennek ellenére, mire este hazaestem mindenféle barátnős és egyéb programból, azért még mindig az volt az első, hogy megtaláljam, akit keresek. Belogolok.

Benő is előkerült. Jól éreztem, azt mondja messze van, sokára jön vissza. Hát szivecském, az úgy nagyon nem gyere be, mert nem szeretek a végtelenségig emailezni. Sebaj, megfontolandó.

Kis háztartás után, beesek a gép elé. Mucikám írt levelet. Két zokni összehajtogatása között azon gondolkodom, hogy azért ez mégiscsak egy „vakrandi” oldal. Mindenki a névtelenség homályában, max a keresztnevek a menők. Valami azt súgja, nem ő van a képen. Mit írogat nekem? Nekem!! Hát ki vagyok én, hogy egy ilyen pasi nekem írogasson? 

Mindegy, bármi is van / lesz, válaszolok. Olyan jól lehet kapaszkodni azokba, amiket ír. Összeszedett. Nagyon. Nem sablon, azt érzem, tényleg érdekli. Olyanok a levelek, mint egy jól megkoreografált tánc. Előjáték, kibontás, levezetés. Tetszik. Intelligens. Okos. De mért írogat nekem? Nekem!!

Vincent Cassel sem maradhat a levegőben lógva. Összerakok egy hosszas, de elutasító levelet. Casanova nyomaszt. Egyre jobban. Van még pár, ami szóra sem érdemes, de azért szépen leépítem őket is sorban. Jaj, de időigényes ez! Befut Egymondatos levél is. Erős kezdés után iszonyatos visszaesés. Olyan macho dumája van, amit csípőből kezelek le általában. Erre nem is válaszolok.

Minden szálat elvarrtam, azt hiszem. Vegyük át egy kicsit, hogy kik vannak még versenyben, mert eddigre már én is elvesztettem a fonalat. Mucikám, Benő, Casanova. Kismackó végül nem kapott választ. Emiatt kicsit lelkiismeret furdalásom van, de azért csak túlélem valahogy. Ilyen ez a popszakma.

És a legjobb, majdnem el is felejtettem itt a saját "kanosszám" közepette, Elgondolkodtató nem hitte, hogy komplett hülye vagyok! Írt egy emailt. Nem nekem persze, hanem a megadott címre. Ami ugye nem az enyém volt. Ha másért nem, már ezért megérte!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.