6-kor keltem. Van ilyen. Sms. Mucikám. Aztamegbizbasszadeelrontottamaválaszt!! Nem vagyok normális, ez most már biztos. Lehet, írok Elgondolkodtatónak, hogy köszi a bizalmat, de saját magam cáfolok rá nap mint nap, és valóban egy idióta vagyok. (Side note: Elgondolkodtató az 1. és 2. nap szereplője, őt „kerítettem” másnak). Hej, a mindenemet! Azért délutánra leesett, hogy gyorsan kompenzálni kell emailben, mert elég hervasztót írtam.

Akkor futás, mert közben jön a forródrót, hogy van pár az argentin tangóhoz. Ennél jobb már nem is lehetne. Ja, de! Este jön egy egysoros, most visszanyalt a fagyi. Nem akarom neki magyarázni, nem akarom leírni, mert csak hosszan tudom, abból meg megint csak a baj van, sok a félreértés lehetősége. Nem kísérletezek, egy mondatban konstatálom. Hasonlót kapok vissza, de kételyek vannak bőven azon az oldalon is. Mucikám, Életem, ne már! Nem vagyok hajlandó ezt itt és így. Vegyük már a fáradságot, hogy ne ilyen felületen kelljen. Nem megy át a hangom, az arcom, semmi belőlem, semmi, amit valóban gondolok.

Nem jön több válasz. Süket csend. Akkor ezt le is zárhatjuk... Nem futok egy busz után, ami nem vár meg, pedig közben mindig lelassít.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.