Közben offline életem felgyorsulni látszik. Előkerült benne néhány régi ismerős. Jól elvagyok, elterelődik a figyelmem mindenről, de leginkább Benőről. Minden nap van valami esemény, tollas, tangó, csajbuli, lakótárs beköltözés, koncert, ez, az, amaz. Komoly az addikció. Megvásároltam életem első tánc cipőjét. Remekbe szabott piros bőr, gyönyörűséges fekete pánttal. Már a puszta látványától beájultam az üzletben és még kényelmes is. Ebben majd úgy ropom a tangót, mint egy született argentin. De ne kanyarodjuk el ennyire.

Drágát ugyan próbáltam diszkréten elterelni, mert rájöttem, hogy a mi utunk mégsem közös és nem fogunk az Astorián egymás felé futni, mint abban a régi reklámban - vagy ha mégis, akkor biztos elszaladunk egymás mellett – de valamiért nem érti a célzást. Küldözgeti az üzeneteket, hogy akkor majd legyek szíves tudtára adni, hogy mégis mikor érek rá. Hát, Drága, sajnos nem érek rád az elkövetkező 10-20 évben, bocsi.

Arra gondoltam, Benő miatt nem aggódom még egy darabig, mert rossz pénz nem vész el. Egyébként is magyarázott valami vidékre utazásról, de lekötött, hogy éppen a kávéját kellett megcukroznom. Utána meg már azért nem aggódom, mert nem lesz érdemes. Tehát nyafogás nem lesz, mert most mire fel, később meg már minek? Csak az ok változik, de érdekelni nem fog. Esetleg csendben elengedek majd néhány szitokszót.

Több mint egy hete azon jár az eszem, hogy Mucikámat mégsem kellene így elengedni. De megbántani sem lenne szép dolog. Tudom, tudom a 33. napon azt mondtam, hogy elengedem, de mégis itt motoszkál a fejemben és mindig előkerül valahonnan, mert állandóan szembe megyek azzal a bizonyos plakáttal, amin a nick neve szerepel. Jelek? Kínlódás? Igen? Nem? Nem tudom. Egy hónap távlatából ér még előkerülni a semmiből? Nem akarok eljegyzést, kezdetnek jó lesz, ha iszunk egy kávét, hiszen az is lehet, hogy meg vagy bántva, mert azért írtam itt néhány dolgot rólad is. Meg egyébként sem szeretem a lezáratlan sztorikat és azért egy magányos kérdőjel nekem elég lezáratlannak hat. Meglepődött, persze nem is csodálkozom, én is leesnék a kanapéról fordított esetben. Rövid, fegyelmezett emailváltás. Azt hiszem, most akkor pontot teszünk a végére a kérdőjel helyett, nincs bántódás, úgyhogy megnyugszom én is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.