Itt már kezdett leesni, ha tényleg jó fej akarok lenni, és mindenkinek akarok válaszolni, akkor egy napnak 36 órából kellene állnia. Arról nem is beszélve, hogy ipari mennyiségben fogyasztom a szemcseppet. Nem azért, mert annyi levelet kapok, de ha nem a sablon dumát akarom elsütni…

Kedd. Ilyenkor gyűlés a csajokkal. Azonnal felvetem a témát. „Te, figyu mááá’, az van, hogy ez a pasi, meg te, meg emailt írnék.” Bízom benned, menjen – hangzik a válasz. Semmi tétlenkedés, megy a levél. Teljes idiótának érzem magam, hogy Elgondolkodtató vajon azt fogja-e…

Nem aludtam el, ez már jó jel. Megérkezés, kv, kis pletyka a csajokkal. Alap, hogy az volt az első, hogy: "képzeljétek, ezt csináltam tegnap". Szokásos hétfő a multi-kultiban, nézzük az emaileket. Gmail, tárgy: "Levélértesítő". Ebből 3. Na, mi a szösz? Úgy tűnik, a fejem…

Vasárnap este. Végre megint itthon, felpakolva könyvekkel, meg némi kajával, mert anyutól máshogy nem is lehet eljönni. Még kabát, cipő rajtam, de a gép már elindítva – tipikus – csatlakozni kell gyorsan a világhálóra, mert ki tudja mi történt abban a 35 percben, amíg…