Időközben rájöttem a dolog nyitjára. Felismertem magam, mint a probléma okozóját. Nem könnyű belátni, de így van. Nem hisztériázom, csendben konstatálom, hogy Mucikám nem fog írni se levelet, se smst, se semmit. Ha jobban belegondolok, én sem írnék, ha a helyében lennék. Ezzel ezt a szálat elvarrotnak tekintem. R.I.P.

2 nappal ezelőtt volt itt két másik levél. Kispajtás, aki kissé indiszkréten nyilatkozott és Casanova. Vegyük sorban, kezdjük az egyszerűbbel.

Casanova nagyon betalált, igen, valóban ideggörcsöm van ennek a társkereső oldalnak a felületétől. Köszi, hogy elküldted a „rendes” emailcímed.

Kispajtás annyira meghatódott attól, hogy normálisan, bár visszautasítóan válaszoltam, hogy ír egy könnyektől áztatott levelet és arra kér, hogy meséljek a tapasztalataimról. Ám legyen! Csak aztán nehogy nagyon belelkesedjen, mert kedves vagyok. Állítólag nagyon meggyőző a képem. Hm, nem tudom, biztos, mert van forgalom.

Mikor már kezdtem azt hinni, hogy az instant csoda kihalt, jön egy virág. Felejtsük el.

Ellenben itt egy levél. Érdekes, felettébb érdekes. Mondhatnám, meglepő és mulatságos. Lehet abban valami, amit Kispajtás mond, hogy ez a kép, meg ez a minimál profil ugyan sokat nem árul el, de annál nagyobb benyomást tesz az emberre. Lehet, hogy van valami kisugárzásom? Még így cyber felületen is? Meglepődnék....

Kedvesen megelőlegezi, hogy intelligens vagyok. Oh, hát köszi! Megint olyan levél fog születni, amiben elutasító lesz a válasz, de amikor ilyen kedvesen közelít valaki, annak nem tudom kilőni a világűrbe az üzenetét.

Ha már itt tartunk, sokat gondolkoztam azon, hogy mi lesz ebből, illetve mi ennek az egésznek az értelme. Az egyiket tudom, a másikat nem. Hogy mi lesz belőle, az előttem még rejtély. Hogy mi az értelme, azt megpróbálom megfogalmazni. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a cél nem mások, vagy az oldal lejáratása, kinevetése, unalmamban időtöltés, stb. Én is azt keresem ott, mint mindenki más. Az csak a ráadás, hogy az ott szerzett benyomásaimat – nagyon szigorú keretek között, és messzemenően diszkréten - megosztom veled, kedves olvasó. (Side note: Remélem itt vagy még és nem untad el az életed is közben.)

Ezt fontosnak tartottam beszúrni ide a végére, mert eddigre biztos azt hiszed, valami ócska, amerikai, romantikus vígjátékban vagy, ami majd boldog véget ér. Majd meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.