Ez már kezd fura lenni. Eddig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, de már kezd érdekelni. Mucikám leíródott, mélyen el van temetve régen, és most hirtelen a semmiből előkerült…Nézeget, nézeget, de csak óvatosan, mégis már 3 napja, minden nap. Édesem, a labda fel volt adva, csak le kellett volna csapni, de talán még akkor melegében és nem így, ennyi nap távlatából! Magyarázkodhatnékom van, de meggyőzöm magam – kis külső segítséggel – hogy nem kell. Nem nekem kell lépni. Én már majdnem mattot adtam.

Futrinka válaszolt. Nem, nem ő lesz az, majdnem biztos. Valahogy furfangosan a tudtára kell hoznom, még most, mielőtt nagyon belebonyolódunk a levelezésbe. Valami mégis azt mondja, egy levélnyi esélyt még adni kellene neki. Ám legyen.

Beach Boy hirtelen milyen aktív lett. Napokig semmi, most meg ontja a betűt. Tetszetős. Csavaros észjárás, olyan duma, hogy ha egy szórakozóhelyen lennénk, akkor (is) bekajálnám. De közbeszól a bizalmatlan én. Mit keres ő itt? Majd meglátjuk, de azért meg is kérdezem finoman.

Benő ismét összerakta az áram, net, gép kombót, szolid de tartósnak ígérkező levelezés. Olyan messzinek tűnik a megérkezés. Ki tudja mi lesz még addig. Persze, ha csak email fronton nagy a mozgolódás – vagy már azon sem – akkor nem kell ezzel sokat foglalkoznom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.